Miért olyan fontos a social media-n való aktív részvétel? Hogyan lehet pár lájkból üzletet építeni? Érdekel a média fejlődési története? Mindenre választ kapsz és még azt is megtudhatod, melyik macska közel olyan népszerű, mint a Dalai Lama.

Sokszor esett már szó a közösségi médiáról, a kommunikációról, a fogyasztó bevonásáról, tartalmakról. Ma kicsit a történetébe megyünk bele, nem csak a felszínt fogjuk karcolgatni, hanem feltárjuk a múltat, kialakulását, és mivel nem maradhatunk használható ötletek és példák nélkül, kicsit szót ejtünk a jelenlegi helyzetről is. Na vágjunk bele!

Először is, mi az a média? A média maga a csatorna, ahol az üzenet átjut a feladótól, jelen esetben a vállalatoktól a fogadóhoz, azaz a fogyasztókhoz, vagy potenciális fogyasztókhoz. A média az üzenettől független létezik. Több korszakot különböztetünk meg a fejlődését illetően. Első volt a Gutenberg galaxis. Ide a nyomtatott média tartozik, mint a plakát, folyóirat, könyv és a 15. század idejében létezett. Gondolom említeni sem kell, hogy ez pusztán egyirányú kommunikációra adott lehetőséget, párbeszédre, bevonásra egyáltalán nem. Ezt váltotta fel a Marconi galaxis, ahol megjelent a még mindig egyirányú kommunikációra képes elektronikus média, mint a televízió, rádió. Szélesebb körben lehetett kommunikálni, és több fajta látványelemet használni és a látvány mellett egy új érzékszervünkre, a fülünkre is hatással volt (persze a rádió csak a fülre), de még mindig volt hova fejlődni, ezt a 20. század elejére tehetjük. A 20. század végére megjelent a McLihan galaxis, mely már hasonlatos a mai média egy szeletére. Itt jelentek meg olyan adók, mint a CNN vagy NYT. Majd bekövetkezett korunk százada, a 21. század ami magával hozta az Internet széles körű, lakossági elterjedését is. Ez pedig már megállíthatatlanul adta a vállalatok kezébe az eszközöket, hogy minél több módon, minél több felületen elérjék a felhasználókat és immár két irányú kommunikációt tett lehetővé! Ide soroljuk a social media felületeket, a PC-ket, mobilokat, digitális televíziókat, bármilyen olyan eszközt, mely alkalmas online működésre és ezáltal kommunikációra a felhasználó oldaláról is. McLuhan korszakában azt mondták „A média maga az üzenet.” Ez a digitális korszakra annyiban változott meg, hogy most már „Te vagy az üzenet.” azaz a felhasználó kreálja a tartalmat, hozzáad a felülethez, kialakít párbeszédet, aktív tagja a közösségnek. McLuhan korszakában az üzeneten volt a hangsúly, hogy egy frappáns, jól kódolt üzenet jusson el a fogyasztókhoz, akik talán vásárolnak is a hatására. Ez a digitális korszak beköszöntével annyiban változott meg, hogy a hálózat erejére támaszkodnak az okosabb vállalatok, azaz a fogyasztókat, a hálózat felhasználóit kell megnyerni, hogy szeressék magát a márkát és akkor gondoskodni fognak a márka ismertségének terjedéséről.

Éppen ezért beszélhetünk az Új Média megjelenéséről. Akkor ezek szerint kell legyen egy régi média is. Hát van! Jellemzői, a korlátozott feed-back, hogy fix, nem változtatható, nem lehetett megosztani, és mérni is csak utólagosan lehetett és nem volt pontos. Ezzel szemben a New Media már azonnal frissíthető, megosztható és real-time visszajelzésre, azaz párbeszédre ad lehetőséget. Az Új Média elemei a digitális média, mint online újság, videók, podcastok, online tv csatornák, fájlmegosztók. Emellett ott van még a mobil média, mely a bárhol elérhető hírforrások, videók, geolokácós információk, augmented reality applikációkból áll. A sort pedig a már jól ismert social média zárja. Mit is lehetne róla mondani? Tulajdonképpen már mindent tudtok róla előző cikkeinkből. De ha pár gondolatot össze kéne szedni, akkor azt mondhatnám, hogy a felhasználó tölti meg tartalommal ezáltal PROSUMER-t csinál az egyszerű felhasználóból, az egyirányú monológokat átalakítja két irányú párbeszéddé és közösséget formál. A kommunikációt pedig átformálta, mivel mindenki hozzászólhat mindenhez, információt oszthat meg a másikkal. Címszavakban a social media összekapcsol, interaktivitást idéz elő, személyes és globális. Ahogy nálam okosabbak már megmondták: “Egyetlen tweet nagyobb visszhangot kelt, mint a 3 legnagyobb napilap együttvéve.” Ezen érdemes lehet elgondolkodni.

A social media-ban rejlő lehetőségeket többek közt már észrevette Ferenc Pápa és a Dalai Lama is.

dalai

De nem csak az olyan nagy nevek használják, mint a Dalai Lama. Manapság már egy macskának is lehet közel akkora rajongótábora. Had mutassam be nektek Grumpy Cat-et. Grumpy Cat egy USA-beli nőstény házimacska, mely még 2012-ben indult útjára. Mára saját weboldala van, melyen millió fölötti követő tábort tudott összetoborozni. Facebookon pedig 8 000 000 fő környékén jár. Illetve saját Wikipédia oldala van, ami valljuk be elég jó dolog, feltéve, ha előrébb akarunk kerülni a Google találati listában.

grumpy

Persze itt nem állt meg az élet, ugyanis Grumpy Cat mára egy márkanévvé nőtte ki magát, ruházatok, ajándéktárgyak vásárolhatóak meg a macsek képével. Igazából itt megállnék egy szóra, hogy egy szinte örökérvényű tanulságra hívjam fel a figyelmet. El kell érni, hogy szeressenek minket, érdekesnek találják a tartalmunkat, amit előállítunk és ha már elég népes tábor ismer minket és esetleg még a meme gyárosok is színre lépnek szépen kezdhetjük átvinni a dolgot gazdasági szintre és az általunk képviselt dolog képével jelzett ruhákat, tárgyakat piacra dobni, akár szolgáltatást indítani. És igen! Érdemes komolyan venni a közösségi média minden lehetőségét és itt gondolok most a Facebookon felül a Twitterre, Instagramra is, vagy akár a Snapchatre, sőt hallottam olyanról is, aki a Tinder nevű randi alkalmazást használta promócióra. Mindegy a felület, a lényeg, hogy sok emberhez eljusson. Miért is vegyük komolyan ezt az egészet? Mert az emberek zöménél ébredéskor és elalvás előtt az első/utolsó, hogy még felnéz valamelyikre a fent említett oldalak közül, sokszor alvás helyett is telefonján, tabletjén lóg, minden kis pillanatot megoszt magáról a like-ok reményében. Teljes mértékben átírta az emberi értékrendet és bizony egy ilyen erős társadalomformáló eszközt érdemes használni és érdemes jól használni.

Forrás: Sas István: A média forradalmai c. előadása