„Jólesik, mint az elismerés.” Az Arany Ászok után lassan a Facebook is használhatná a mottót. Míg régen a sikeresség fokmérője a boldog családi állapot, a jó munkahely, luxus jószágok megléte volt, addig mára ez teljesen megváltozott, és mindenki egy dolgot akar magáénak tudni, egy kis, kék felfelé mutató hüvelykujjat, de abból minél többet. Jóformán a közösségi média – főleg a Facebook – vált az ember második otthonává, ahol szinte több időt tölt, és szívesebben van jelen. Ennek nyilván megvan a maga árnyoldala, na de ne haladjunk ennyire előre, kezdjük a dolgot ott ahol érdemes, az elején.

Mint minden rendes, valamire való embernek először illik megszületni. Ezt követően pedig az egészségre előnyös, ha szépen felnövünk, először gyermekkorba lépünk, majd lassan elkezdjük a világot ellenségünknek tekinteni, mert kamaszodunk, és ilyenkor bizony mindenki szereti megmutatni, hogy ő már felnőtt és neki ne akarja senki bemagyarázni, hogy a háromszög befogóinak négyzetösszege megegyezik az átfogó négyzetével, mert ezt Pitagorasz ki se írta a falára sőt nem is volt Facebookon. Majd ahogy az ember növöget belátja, hogy mégse így néz ki a világ, nem ellenség mindenki aki jót akar, elkezd lassan benőni a feje lágya, tovább tanul, netán dolgozni kezd, felnő. De egy dolog közös marad a tinédzserben, és a felnőttben, aki egy fárasztó munkanap után hazaesik. Nem, nem a világ megvetése, hanem a közösségi oldalak iránt érzett mély elkötelezettsége. Ha a régi időkben országunk olyan erős lett volna katonailag, mint amilyen erős érzelmek fűzik a mai kor emberét a közösségi médiához, mára akkora lenne nemzetünk, hogy nem lenne kivel játszani az EB-n. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia felmérése szerint a mai gyerekek, kamaszok fele legalább naponta 1x felkeresi kedvenc közösségi oldalát, míg negyedük 10x is akár. Persze mondhatnánk most, hogy miféle gyerekek ha a korhatár 13 év. Tegyük szívünkre a kezünket, amikor még kis kamaszok voltunk és felkerestük azokat a „bizonyos” oldalakat, hányszor múltunk el 18 évesek? Hát legalább hetente hatszor. Biztosak lehetünk abban, hogy a gyermekek sem esnek kétségbe, és bátran vallják magukat idősebbnek.

Facebook-create

Ám kortól független igaz lehet mindenkire, hogy személyisége kissé torzul. Ahogy azt már az elmém legsötétebb bugyraiból előszedett gondolatok révén leírtam, lájkban mérjük a sikert. (Most kissé elrugaszkodva képzeljünk el egy párhuzamos világot, ahol mondjuk már mindent lájkban mérnek, a hentesnél való vásárlás így nézne ki: „16 lájk, 3 hűha lett, maradhat?”) Ez a jelenség már- már oly mértékeket ölt, hogy kialakulnak bizonyos ember típusok a közösségi oldalakon.

A like-vadász

A like-vadász első számú célja a like-ok begyűjtése. De mi is az a like? A szakirodalom szerint csak a közösségi média legegzotikusabb helyein előforduló, vízi élőlény, mely ritkán merészkedik önszántából emberek közé. A like-vadász mégis képes magához csalogatni majd befogni, taktikája pedig, hogy rengeteg ismerőse van, rengeteg csoport tagja, folyamatosan megosztja élete pillanatait, és az általa érdekesnek vélt tartalmakat.

A dicsekvő

A dicsekvők két osztályra bonthatók. Egyik felük a régen szegénysorban, mára viszont elég magas színvonalon élő felnőttek, akik régi sérelmeiket úgy próbálják feledtetni, hogy bizonygatják, nekik mindenük megvan nem is kívánhatnának többet. „Nesze, nézd a luxust ami körbevesz engem! Neked ilyenről még álmodni is drága!” Másik felük viszont régen sem szenvedett hiányt semmiben, ide tartozhat akár fiatalabb egyén akinek szülei tehetősek, vagy olyan felnőtt akinek szintén mindene megvolt, de manapság egyenesen aranykanállal falja az életet, extra nagy gyémánt darabokkal. Legtöbbször itt az önigazolás a fő motiváció nem a régi sérelmek feledtetése, szimplán meg akarják mutatni, hogy ők ettől többek. Mögöttes oka valamilyen komplexus is lehet.

A kényszerből hazudó

A kényszerből hazudó típus alapjában átlagos ember, vagy lehet picit átlag alatti. Neki azért néha savanyú a szőlő, vannak nehéz napjai, van amikor nincs az a pozitív történés ami napját szebbé varázsolhatná, de van olyan napja amikor még az ecet is édes. Lehetnek rosszabb időszakai, amik nehezen érintik. Ezzel még önmagában sok baj nem is lenne, mindenki életében előfordulnak jobb és rosszabb időszakok, ám ha van néhány dicsekvő ismerőse az ilyen típusú embernek az már be is indítja a láncreakciót. A kényszerből hazudó ember annyit lát, hogy egyes ismerőseinek az élet egy Update habos torta, szénhidrát csökkentett cukormázzal, és amikor egy rosszabb időszakában sorozatosan ezt látja, hogy másnak milyen jó, elkezd valótlan dolgokat állítani magáról, ami odáig fajulhat, hogy akár képeket is hamisít ennek igazolására. Természetesen az önmagát ismerő, és önmagával tisztában lévő embert az a veszély, hogy kényszerből hazudóvá váljon nem fenyegeti.

Remélem írásom figyelemfelkeltő volt, és ha eddig akár egy percig is rossz kedved volt a fentiek miatt kedves olvasó, innentől mindent amit látsz, hallasz rögtön osztod kettővel ahelyett, hogy irigykedve szomorkodnál. Továbbá szeretnék elnézést kérni Pitagorasztól, és elhatárolódni szidalmazásától, miszerint nem elég modern, pusztán a lájkok bezsebelése megkövetelte ezt a stílust. Remélem aki olvasta, már nem esik a hibámba!

noiportal.hu

Veres Bence